YASMINA REZA - MŰVÉSZET

Lechner-tárcák

 

Azon gondolkodom, hogy mi is a művészet?

A művészet maga a tapasztalat, értelme kívül áll célon és logikán. Az emlékezet állandóságaként a valóság tükröztetése az én fókuszán keresztül. Perspektivikus látásmód által generált valóság ez, ahol a tudattalan rétegek, valamint az álmok fordított világába csalják az ént, már -már egyfajta szürrealista ölelkezésben.

Pajer Róbert rendezésében, Yasmina Reza „Művészet” című vígjátékával nem először találkozik a Budaörsi Játékszín közönsége:

Három ember Serge az elitista bőrgyógyász ( Gáspár Tibor ), Marc a vádló ( Szakács Tibor ), Yvan a neurotikus ütközőpont ( Magyar Attila ) ön -ön hatalmi drámáinak kacagtató komédiája az Antrios „színpadán”.

S, hogy itt a drámai mozgás csak a "víz alatti áramlás" jelenségével érzékeltethető? Igen, itt valami lényegeset pedz a kritika. Felszínre törő, a szereplőkben sem tudatosult tartalmak, amelyekről még maguk sem tudnak. Vádló szembefordulás, pozíció harc.

A műalkotást jegyző művész nevével – bensőségesen csak „az Antrios”-nak nevezett vászont hosszan figyelve, több kérdést, ha úgy tetszik térértelmezési lehetőséget vet fel a néző előtt. Elsősorban a befogadhatóvá tétel kérdéseit, hiszen a kellő befogadáshoz nemcsak a festmény tisztaságát kell megtalálni, hanem a befogadóét is egyaránt. Ha a festményről lehámozzuk a háttéradatokat, hogy pusztán maga a kép váljék a befogadás tárgyává, akkor a befogadóról is le kell hámozni mindent a megismerésig és tovább. Amennyiben ez a folyamat teljesül, a hagyományos értelemben vett néző eltűnik. Kitolódnak az értelem határai, többszörös térértelmezéseink, újabb jelentésmezőkkel bővülnek, ezzel egyidejűleg a festmény újabb és újabb kapcsolatot alakít ki a befogadóval. E posztmodern rendszerben a festmény önálló életet él, s egy idő után a teremtett „anyag” válik teremtővé. Mozgatva, alakítva ezáltal magát az alkotót és az alkotásra szomjazót.

Legvégül az előadás abszurditása: Magáról az emberről szól, aki haránt irányú fehér pászmák közt átszeli a tér egy darabját, aztán eltűnik.

Lechner Endre