2012. ápr. 25.

Gondolatok az Énekes madár premierje után


Tamási Áron Énekes madara az egyik legszebb lelkületű felnőtt mese, amivel valaha is találkoztam. Boldogság volt próbálni szeretett partnereimmel, pedig nyelvezete, stílusa nem könnyítette meg a dolgunkat.
Ha egy felnőtt lelkéből eltűnik a „gyermeki én”, ott – érdekes módon – mindig sérül az erkölcs. Ezt próbáljuk megmutatni, természetesen a ránk jellemző humorral, és szép, szívszorító pillanatokkal.

Mindenkit szeretettel várunk a mi kis csodavilágunkba!

Timkó Eszter

2012. ápr. 21.

PASSIÓ A KŐHEGYEN

Szakállt növeszt Budaörs



A sok barkó, pajesz, szakáll, borosta, varkocs láttán az egyszerű turista kérdésére, hogy mi fán terem ennyi sok hajzat?a válasz: idén Passió-t játszik a város a Kőhegyen. A németországi 8 és fél órás előadást követi méreteiben Európában a második Budaörsi Passió.
A három szinoptikus evangélium forrásából táplálkozó szenvedéstörténet dramaturgiai modernizálását Bató Géza készítette el, mely egyszerű de nagyon méltó szöveget adott a játéknak és a verseket is átírta prózába. Kezdeményezésére és rendezésében 1933-ban kezdődtek meg a budaörsi Kőhegyen az általa írt szabadtéri Passiójátékok, amelyet a különböző hazai és nemzetközi méltatások a magyar Oberammergau-ként emlegettek.


2012. május 28-án a hagyományoknak megfelelően Pünkösd hétfőn lesz a magyar premier, majd két héten keresztül június 10-ig az Úr napjáig lesz látható a Kőhegyen.
Az előadásban Salamon Suba László, a Budaörsi Játékszín igazgatója Annás főpap szerepét játssza. A német nyelvű előadás rendezője Frigyesi András, a magyar nyelvű előadás rendezője Dér András.

A tárgyiasított fogalmakat maga köré gyűjtő kronoszi emberben minduntalan elhatalmasodik az önelhagyás vágya. A könnyebb felé való elgondolás útját járva részvétet táplál szenvedélyei iránt, amelyek forrása önmaga.
A történet így válik egyegyszemélyesdarabbá, ahol a nézőktől a beöltözött nem várhat segítséget, hiszen a profán számára ez csupán élvezet.
Az emberek szeretik a könnyeket és a fájdalmat, és minél tökéletesebb az alakítás, annál jobban átjárja a kívülállót a szenvedő iránt táplált részvét. Átok és áldás is egyben, a legősibb ítélet.

Az önelsajátításhoz vezető út első stációja, ha megelevenítjük a teremtett egyetlenségünket. Mindannyian rendelkezünk ezzel a hitbéli kiállással; igen, képesek vagyunk kiállni mindamellett, amiben hiszünk. Életünknek folytatólagos története van, ha választásunkkal a való, eleven életet éljük, nem mások életét, nem szerepek szerintit, s ezáltal nyerünk hatalmat a megélt idő felett, amely örökké tart.

Lechner Endre - Salamon Suba László

2012. ápr. 17.

Gondolatok Ionesco Makbettjéhez

 
Mikor szakdolgozatom készítettem Tarján Tamás védelmező szárnyai alatt, nem hallgattam nemes mesteremre, mikor azt kérte tőlem, hogy „íveljenek azok a mondatok, mindig csak felfelé, aztán finoman engedje el őket.” Fiatalság, sinus-mondatok, bolondság, boszorkányság... 

Ionesco Makbett című abszurd drámáját nézve jutott eszembe az intelem, a folyamatosan felfelé ívelő előadást valahogy finoman el kellene engedni, de a shakespeare-i „nyomás” mellett tovább erősíti a maradást a gunyoros parodisztikus kevertség maga is. A színházi élmény marasztal lélekben és gondolatban is...


A tavaly novemberben bemutatott színdarabhoz álljon itt inkább egy részlet egykori tanárom, Tarján Tamás kritikájából:

„A Shakespeare Macbethjéből ismert precíziós gépezet úgy működik az átiratban, mint egy műanyag karóra. Ez a leegyszerűsítés: a történelem-felfogás, a hatalom-analízis és a lélekvizsgálat tartalmas igénytelensége a felbolydító benne. Ugyanakkor Ionesco nem csupán orozott Shakespeare-től. Hozzá is tett. A három helyett két boszorkány képes felölteni Lady Duncan és komornája alakját. Ezzel a fenséges udvar valamennyi manipulációja, cselszövése közvetlen összeköttetésbe kerül az útszéli, mákonyos démonisággal. Valóságfölötti módon lép be a nyers valóságba az állandó, visszafordíthatatlan romlás (pedig a vészbanyák nem is csinálnak semmi rosszat, csupán heherészve-csemcsegve mondják-jósolják a magukét).

Százezer szűz a herceg kéjére, százharmincezer tojás a lakoma óriásrántottájához, tízmillió halott csak úgy. A sokszor elősorolt, félelmetesen növekvő számok fontos szerepet kapnak a(z örök) történelmi mélypont jelzésére.

Fodor Viola díszlettervezőtől igen alkalmas teret kaptak a szereplők, mely égőfüzérével, fényágyúival akceptálja a világításra kényes szerző instrukcióit. Csengery Dániel kitűnő zenéje hangvarázzsal ad értelmet azon redukcióknak, melyekkel Ionesco bűvészkedik.”

A felütés remekül sikerült: Borbély és Horányi clownos-komoly térdig-talpig piros kockás skótban adja meg összeesküvőileg az alaphangot, tak–tak–tik–tak (jelmez: Opra Szabó Zsófia), az egyetlen katonára koreografált indító csatajelenetben pedig Stubnya Béla besettenkedő, a hadfi(ak)nak frissítő limonádét olcsón kínáló Üdítőital-árusa olyan, akár egy Brechttől idehuppant fél Kurázsi papa. Más drámaformák felé is nyújtogatja csápjait a darab.

Törleszt dráma- és színházkultúránk adósságaiból, és Salamon Suba László színházvezetői programjának illusztrisabb, de a szélesebb közönség számára sem idegen vonulatát gyarapítja.”

Előadás: 2012. április 28. 19:30


(forrás: Revizor - a kritikai portál, Tarján Tamás: Banquett)
T.A.M.















2012. ápr. 14.

YASMINA REZA - MŰVÉSZET

Lechner-tárcák
 
Azon gondolkodom, hogy mi is a művészet?

A művészet maga a tapasztalat, értelme kívül áll célon és logikán. Az emlékezet állandóságaként a valóság tükröztetése az én fókuszán keresztül. Perspektivikus látásmód által generált valóság ez, ahol a tudattalan rétegek, valamint az álmok fordított világába csalják az ént, már -már egyfajta szürrealista ölelkezésben.


Pajer Róbert rendezésében, Yasmina Reza „Művészet” című vígjátékával nem először találkozik a Budaörsi Játékszín közönsége:
Három ember Serge az elitista bőrgyógyász ( Gáspár Tibor ), Marc a vádló ( Szakács Tibor ), Yvan a neurotikus ütközőpont ( Magyar Attila ) ön -ön hatalmi drámáinak kacagtató komédiája az Antrios „színpadán”.

S, hogy itt a drámai mozgás csak a "víz alatti áramlás" jelenségével érzékeltethető? Igen, itt valami lényegeset pedz a kritika. Felszínre törő, a szereplőkben sem tudatosult tartalmak, amelyekről még maguk sem tudnak. Vádló szembefordulás, pozíció harc.

A műalkotást jegyző művész nevével – bensőségesen csak „az Antrios”-nak nevezett vászont hosszan figyelve, több kérdést, ha úgy tetszik térértelmezési lehetőséget vet fel a néző előtt. Elsősorban a befogadhatóvá tétel kérdéseit, hiszen a kellő befogadáshoz nemcsak a festmény tisztaságát kell megtalálni, hanem a befogadóét is egyaránt. Ha a festményről lehámozzuk a háttéradatokat, hogy pusztán maga a kép váljék a befogadás tárgyává, akkor a befogadóról is le kell hámozni mindent a megismerésig és tovább. Amennyiben ez a folyamat teljesül, a hagyományos értelemben vett néző eltűnik. Kitolódnak az értelem határai, többszörös térértelmezéseink, újabb jelentésmezőkkel bővülnek, ezzel egyidejűleg a festmény újabb és újabb kapcsolatot alakít ki a befogadóval. E posztmodern rendszerben a festmény önálló életet él, s egy idő után a teremtett „anyag” válik teremtővé. Mozgatva, alakítva ezáltal magát az alkotót és az alkotásra szomjazót.


Legvégül az előadás abszurditása: Magáról az emberről szól, aki haránt irányú fehér pászmák közt átszeli a tér egy darabját, aztán eltűnik.

Lechner Endre

2012. ápr. 11.

GONDOLATOK A KÖLTÉSZET NAPJA ALKALMÁBÓL

 A Színész lelkét szövi bele minden szerepmondatába, minden nap, minden este, minden alakjában. Az író, a költő furcsa mód ugyanezt teszi, csupán csak Ő az, aki először éli meg saját szavait!


Nekünk 
A vers egy illat, egy árnyék, egy fény, egy könny, egy csillanó szempár, Isten érintése... 
Kánonok többszólamúsága és egyeduralma, érték és annak követése, ideológia, hatalom és kultusz...
Koroktól független és kultuszoktól függő, de a szavak erejét minden korban, minden hatalom idején, mindenkinek magának kell megtapasztalnia, akár rá vannak hatással, akár a környezetére. Minden korban voltak és vannak azok, akiket ez a közlés gyönyörűséggel tölt el. Együtt sírnak, együtt borzonganak, együtt nevetnek az alkotókkal. Ők az olvasók, ők a nézők, ők a hallgatók, egyszóval Ők a Befogadók. 



Emlékezzünk ma József Attilára és nem mellesleg Márai Sándorra is, ki ugyanezen a napon született.


Magyar Attila 
művészeti vezető

2012. ápr. 7.

ESZTERGÁLYOS CECÍLIA ISMÉT A BUDAÖRSI JÁTÉKSZÍNBEN


"...most érzem megint azt a felszabadultságot..."




Este nyolc óra, lassan kezdődik a próba. Öltöztető, kellékes, fodrász, ügyelő, súgó – mindenki a helyén. A rendező, Magyar Attila ellenőrzi a díszletet, egyeztet minden munkatársával. Esztergályos Cecília egy jelenetet próbál éppen Pikali Gerdával és Timkó Eszterrel.
A jelmezes próba előtti szünetben beszélgetünk.

Láttam, ahogy próbáltátok azt a jelenetet, amelyben Köménynéként leckét adsz a vénlányoknak.
Kömény Ignácné – kemény, de van benne valami előkelő.
„A költői varázs létrehozásának alkotó folyamata Tamásinál már a nevek kiválasztásával megkezdődik.” (Taxner-Tóth Ernő)
 
Kömény Ignácné egy csodálatos asszony. Imádja a fiát, imádta valaha a férjét, ő egy igazi „szeretetcsomag”. Mókát is odaadóan neveli, szépre, jóra tanítja. Varázslatos, ahogy a fiának a szerelemről beszél:
„ A szerelem? Tán leginkább olyan, mint a rózsa. S mint a rózsák között is a legszebb piros rózsa, amelyik, ki tudja mikor, titkon fogamzik... Tán amikor lát egy csillagot, vagy amikor hozzáér egy napsugár... S akkor dobban meg valami, tán a szín, vaj az illat... s osztán teste kezd lenni annak a valaminek, lassan, szép észrevétlen... S ahogy nő-növekszik, kezdi élvezni mind jobbacskán ezt a látható világot is: a szellőt, a meleget, a susogást, a madárénekét, a hajnali csendet, az esti melengetést... S úgy gömbölyödik lassan s bátorodik a szerelemre: hajlandozásra, lepke-csalogatásra...”
Hát nem gyönyörű? A mű szövege csodálatos, úgyhogy el is határoztam, amikor megkaptam ezt a szerepet, hogy Tamási Áron írásaiból összeállítok egy felolvasóestet.
Mert ezt megtanulni… Tíz sor két hónapba telik, mire az embernek rááll az agya.
Szükségünk van ilyen mondatokra, sajnos manapság nem a kedvesség, figyelmesség, megértés jellemzi a hétköznapjainkat.
 
Az Énekes madár egy összehangolt, egymást segítő színészi játékot kíván.
 
Szeretek játszani ezekkel az emberekkel. Aradi Balázs, aki a fiam a darabban, még csak 19 éves. Ez az első színpadi szerepe. Az ő lelke olyan tiszta, mint a kristályvíz, de ugyanezt elmondhatom a Magdolnát alakító Mezei Lédáról is.
Bárkit említhetnék a társulatból, nagy összhangban, harmóniában dolgoztunk végig.  
Ne feledjük el azt sem, hogy Magyar Attila úgy próbál, olyan rendezői utasításokat ad, hogy a színész szárnyakat kap.
Kazimír Károlynál nőttem fel, az ő színházában töltöttem tizenhét évet. Nem kis szerepekkel a hátam mögött elmondhatom, most érzem megint azt a felszabadultságot, mint akkoriban.
 
Milyen fogadtatásra számítasz a közönség részéről?
 
Tamási Áron művében annyi szépség, játékosság, humor van, hogy nem tudom elképzelni, hogy csalódna bárki, aki megnézi.
Várunk mindenkit, aki hisz a mesében!

Varga Gyöngyi

2012. ápr. 5.

ÚJ SZEREPLŐK A BUDAÖRSI JÁTÉKSZÍNBEN II. RÉSZ

  
Aradi Balázs a Barátok közt című sorozatból ismert színész vendégként játszik a Budaörsi Játékszínben. Tamási Áron: Énekes madár című színművében találkozhat vele a közönség.

Nagyon fiatal vagy, milyen segítséget kaptál Kömény Móka megformálásához?

Megpróbáltam saját magamból építkezni, lévén, hogy nem vagyok még képzett színész, de kaptam segítséget székely színészbarátoktól, akik nagyon hasznos tanácsokat adtak. Ők azt javasolták, hogy figyeljek a szövegre, ne a külsőségekre, ne erőltessek magamra székelyes sajátosságokat.
Magyar Attila, a darab rendezője sok időt szánt arra, hogy lelkileg és technikailag is felkészült legyek. Az egész társulatnak sokat köszönhetek, és rengeteget tanultam tőlük.

Egy próbafolyamat önmagában is nehéz, főleg, ha a televíziós sorozat forgatásai is zajlanak közben, amiről nem hiányozhatsz.

A legnehezebb valóban az egyeztetés volt. Ez az első komoly színházi feladatom, és szeretném legjobb tudásom szerint megoldani.
Teljes koncentrációt kíván tőlem ez a szerep, még akkor is, ha előtte egy fárasztó napom volt.

Hogyan alakult a karaktered a próbák során?

Volt elképzelésem Kömény Móka figurájáról, de Magyar Attila instrukciói segítségével ráéreztem a karakter lényegére. Sokkal több játékosságot, érzelmet kíván a szerep. Az utolsó jelenetem, ami a csúcspontja a történetnek,
hatalmas összmunka eredménye. Abban olyan összefogást éreztem az összes kollégám részéről, amiért érdemes ezen a pályán lenni.

Kömény Móka a főszereplője a darabnak. Mi volt az első gondolatod, amikor felkérést kaptál a színháztól?

Megmondom őszintén, az olvasópróbára gyomorgörccsel érkeztem, és nagyon izgultam. Azonban az első pillanattól éreztem, hogy egyenrangú kollégaként tekintenek rám a darabban játszó színészek, így a félelmeim elmúltak, és csak a szerepemre összpontosítottam. Eleinte nem is éreztem a súlyát annak, hogy mekkora a felelősségem, mert olyan jó hangulatúak voltak a próbák.
Különleges élmény játszani egy ilyen társulatban, bízom benne, hogy a Budaörsi Játékszín közönsége is szeretni fogja Tamási Áron Énekes madarát.

/Varga Gyöngyi/

2012. ápr. 4.

ÚJ SZEREPLŐK A BUDAÖRSI JÁTÉKSZÍNBEN

 
 Tóth Roland a Budaörsi Játékszínben
A Jóban, rosszban című sorozat sztárja ezúttal egy székely népi játék szereplőjeként lép színpadra.

Egy nehéz próbaidőszak vége felé jártok, áprilisban
Tamási Áron Énekes madarát mutatja be a színház.
Ez az első darab itt, a Budaörsi Játékszínben, amelyben játszol.

Valóban sokat dolgozunk, de nagyon jól érzem magam ebben a kis közösségben. Szeretek úgy próbálni, hogy számítanak a véleményemre. Rengeteget beszélgetünk a műről, boncolgatjuk a cselekményt.
Magyar Attila, a darab rendezője rendkívül nyitott minden ötletünkre.
Törekszünk arra, hogy megidézzük Tamási Áron falujának mesevilágát.

A mű nyelvezete szokatlan lehet a mai színész számára.

Nem okozott nehézséget, de kaptunk is hozzá segítséget.
Ráadásul vidéki gyerek vagyok, számomra nem ismeretlen ez a szóhasználat.
Kíváncsian várom, a közönség hogyan fogadja, és őszintén remélem, sikerül megőriznünk a székely nyelv tisztaságát.

Tamási Áron vallja egy írásában: „Székely mese és ballada világában nőttem fel, s azt a világot magamban hordom.”

Tamási Áron nem tanítani akar elsősorban, hanem mesélni.
Mesteri módon szövi a cselekmény szálait, eredeti székely humorral fűszerezi, itt-ott mégis könnyeket csal a szemünkbe.
Igényes, szép darab, úgy gondolom, hogy ezeket a kincseket meg kell őriznünk.

„Visszaadni a színpadi szónak a súlyát, és a színpadi cselekmények hitelét.”

/Varga Gyöngyi /

2012. ápr. 3.

ÉNEKES MADÁR - a kulisszák titkai

Ismét egy kukkantás a kulisszák mögé. Most a székely íródeákot látogattuk meg, aki a premier napján - április 6-án - lesz vendégünk, s már készíti a nézőink ajándékait. :)
Székely góbéságok, népdalrészletek, szólások-mondások kerülnek pennája alá!

 

és egy székely góbéság... :)

2012. ápr. 2.

ÉNEKES MADÁR - jelmezterveink

Nézzetek be ismét a kulisszák mögé! Fógel Adrienn díszlet- és jelmeztervezőnk ismét kitett magáért! :) Az április 6-i, Énekes madár premier jelmeztervei íme:

GONDOS ESZTER SZEREPÉBEN - PIKALI GERGA
GONDOS REGINA SZEREPÉBEN - TIMKÓ ESZTER
BAKK LUKÁCS SZEREPÉBEN - SZAKÁCS TIBOR / STUBNYA BÉLA