Csengeri Attila remek megjelenésével, különleges hangi adottságaival, színészileg éretten sztárszerepek egész sorára lenne alkalmas.” – írja Miklós Tibor a Musical! című könyvében, az akkor harmincöt éves színészről.
Aki a közelében dolgozhat, meggyőződhet a színház, és a musical iránti elkötelezettségéről.
A neveddel először a Légy jó mindhalálig című musical kapcsán találkozhatott a közönség.(Miklós Tibor - Kocsák Tibor)
Még főiskolás koromban játszottam, nagyon fiatalon.
Az egyik olyan magyar musical, amit a televízió műsorra tűzött.
A Thália Színházban játszottuk, Török Jánost alakítottam benne. Szinetár Dóra még kislány volt akkoriban, azóta kétgyermekes anyuka. Bizony, szalad az idő.
Radványi Géza filmje nyomán, Dés László zenéjével készült a Valahol Európában című musical.
Azért emlékezetes számomra, mert három Nemzeti Színházban játszottam. A pécsi, győri, és a miskolci Nemzeti Színházban.
Nagyon szerettem Hosszú szerepét, úgy érzem, hogy a mai nap, negyvennégy évesen is eljátszhatnám, senki nem mondaná, hogy idős vagyok ehhez a szerephez. Nagyon szerettem a zenéjét, a hangulatát, azt a széles érzelmi skálát, amit be lehetett mutatni. A Miért? című dal a darab egyik csúcspontja.
Miss Saigon – „a musicalek jönnek, mennek, de ez a darab biztosan velünk marad.” (Sunday Times)
Ez volt az első musicalem, ami igazán nagy hírverést, publicitást kapott. Akkor lettem valamennyire ismert musical-énekes színész. 1994-95 Szegedi Szabadtéri Játékok. Egy igazi helikopter szállt fel a színpadról, ez akkor nagy újdonság volt Magyarországon.
Szeged után a Budapesti Operettszínházban játszottuk. Idekapcsolnám a stuttgarti Musical Hallt, ahol németül játszottam Chris szerepét.
Ez azért volt emlékezetes, mert először találkoztam a nyugati profizmussal, a másodperces precizitással, tökéletes hang-, fénytechnikával. Akkor szembesültem azzal is, hogy ami itthon elég volt a színpadon, az ott túl sok. Kerényi Miklós Gábor mindig azt kérte, hogy amerikai katonaként robbanjak a szerelemtől, nyugaton pedig azt mondták: „Attila, ez túl sok, vegyél vissza!”
Csodálatos másfél évet töltöttem ott, 264-szer játszottam el Chris szerepét. Az öltözőmben telefon, zuhanyzó, ágy, gombnyomásra működő napfényroló az ablakon, hihetetlen váltás volt az itthoni szűk öltözők után.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán végeztél.
Négy év felhőtlen tanulás, szórakozás, fiatalság. Nagy ajándék az élettől, hogy Bagó Gizellához kerülhettem, aki megtanította az éneklés minden csínját-bínját, és mindig ott volt mellettem. Bármikor szükségét érzem azóta is, hogy támogasson, segítsen, mindig fordulhatok hozzá. Igazi második anyukám most már huszonharmadik éve. 1993-ban diplomáztam, első évben a Dorian Gray főszerepét játszhattam, gyakorlatilag félév főiskolai múlttal a hátam mögött, minden színpadi tudás nélkül. Igazi ugródeszka volt a karrieremben, és az életemben. Ács János rendezett, tőle rengeteget tanultam. Szinte az elejétől a végéig színpadon voltam, sok mindent kellett nagyon gyorsan megtanulnom.
A Rock Színház létezésének tizenhét esztendejében voltak hőstettek, kudarcok, vannak túlélői. Kisebbfajta színházi forradalmat csináltunk – írja Miklós Tibor a Musical című könyvében.
Dorian Gray-vel kezdtem, ezután következett a Sakk, Sztárcsinálók, Jézus Krisztus Szupersztár címszerepe. Azt mondhatom, hogy egy igazi, hozzáértő, lelkes csapatba kerültem, ami akkor is egyedülálló volt, azóta sem volt ilyen színház. 1995 végén sajnos széthullott, mivel nem kapott támogatást.
