Mikor szakdolgozatom készítettem Tarján Tamás védelmező szárnyai alatt, nem hallgattam nemes mesteremre, mikor azt kérte tőlem, hogy „íveljenek azok a mondatok, mindig csak felfelé, aztán finoman engedje el őket.” Fiatalság, sinus-mondatok, bolondság, boszorkányság...
Ionesco Makbett című abszurd drámáját nézve jutott eszembe az intelem, a folyamatosan felfelé ívelő előadást valahogy finoman el kellene engedni, de a shakespeare-i „nyomás” mellett tovább erősíti a maradást a gunyoros parodisztikus kevertség maga is. A színházi élmény marasztal lélekben és gondolatban is...
A tavaly novemberben bemutatott színdarabhoz álljon itt inkább egy részlet egykori tanárom, Tarján Tamás kritikájából:
„A Shakespeare Macbethjéből ismert precíziós gépezet úgy működik az átiratban, mint egy műanyag karóra. Ez a leegyszerűsítés: a történelem-felfogás, a hatalom-analízis és a lélekvizsgálat tartalmas igénytelensége a felbolydító benne. Ugyanakkor Ionesco nem csupán orozott Shakespeare-től. Hozzá is tett. A három helyett két boszorkány képes felölteni Lady Duncan és komornája alakját. Ezzel a fenséges udvar valamennyi manipulációja, cselszövése közvetlen összeköttetésbe kerül az útszéli, mákonyos démonisággal. Valóságfölötti módon lép be a nyers valóságba az állandó, visszafordíthatatlan romlás (pedig a vészbanyák nem is csinálnak semmi rosszat, csupán heherészve-csemcsegve mondják-jósolják a magukét).
Százezer szűz a herceg kéjére, százharmincezer tojás a lakoma óriásrántottájához, tízmillió halott csak úgy. A sokszor elősorolt, félelmetesen növekvő számok fontos szerepet kapnak a(z örök) történelmi mélypont jelzésére.
Fodor Viola díszlettervezőtől igen alkalmas teret kaptak a szereplők, mely égőfüzérével, fényágyúival akceptálja a világításra kényes szerző instrukcióit. Csengery Dániel kitűnő zenéje hangvarázzsal ad értelmet azon redukcióknak, melyekkel Ionesco bűvészkedik.”
A felütés remekül sikerült: Borbély és Horányi clownos-komoly térdig-talpig piros kockás skótban adja meg összeesküvőileg az alaphangot, tak–tak–tik–tak (jelmez: Opra Szabó Zsófia), az egyetlen katonára koreografált indító csatajelenetben pedig Stubnya Béla besettenkedő, a hadfi(ak)nak frissítő limonádét olcsón kínáló Üdítőital-árusa olyan, akár egy Brechttől idehuppant fél Kurázsi papa. Más drámaformák felé is nyújtogatja csápjait a darab.
Törleszt dráma- és színházkultúránk adósságaiból, és Salamon Suba László színházvezetői programjának illusztrisabb, de a szélesebb közönség számára sem idegen vonulatát gyarapítja.”
Előadás: 2012. április 28. 19:30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése